2006.12.13. 14.00 óra. GNM Tanoda vizsgaelőadás.

Ülök itt a gép előtt, és nem is tudom, hol kezdjem mesémet...
Most is a látottak hatása alatt vagyok.Millió kérdésre keresem a választ egy olyan érdekes világról, mint a színház.A színház, amelyet nézőként és egy kicsit a kulisszák mögött is volt szerencsém megismerni.Vagy mégsem?
Forgács Péter K. Capek egy olyan novelláját írta színpadra, ami humorosan mutatja be egy színdarab színpadra kerülésének folyamatát lépésről lépésre.A látottakon a nézők kacagnak,de a humor mögött egy nagy adag irónia, és keserűség lapul.Akik egy kicsit is ismerik ezt a folyamatot, érzik a humor mögötti igazságokat,keserűséget, de ugyanakkor varázslatot is.A darabot játszó fiatalok ugyanezt a világot választották hivatásuk helyszínéül, így valamennyire át tudták érezni a humor mögötti gondolatokat.A jól megírt szövegeket megfelelő hangsúllyal, és nem utolsó sorban megfelelő arc és -test játékkal mutatták meg nekünk, nézőknek.A látottak után sokunkban felmerülnek a kérdések: Vajon tényleg így készül egy színmű? Valóban ilyen hangulatúak a próbák, ilyen a rendezők, az igazgatók, a színészek sorsa, ahogy itt láthatjuk?A sok kérdés után jönnek a további gondolatok és élmények: eddig látott előadások, amelyek szép emlékeket jelentettek, a zseniális színészek, akik a nagy szerepek alakításával beírták magukat a történelmünkbe, a rendezők, akik minden látott előadást a mi kedvünkre álmodnak színpadra...és itt jön az ellentét K. Capek érdekes véleménye, és saját tapasztalataink között.Mi az igazság?Hogy is van ez akkor?Talán sokunkban felmerülnek ezek a kérdések, de a válaszokat mi - nézők - talán nem is ismerhetjük meg.Talán így a jó, talán nem.Én nagyon jól szórakoztam a vizsgaelőadáson, mert a fiatal színészpalánták kitettek magukért, de a darab igazi mondanivalója azt hiszem, örökké megmarad bennem.Akárhányszor leülök  majd a nézőtéren, és várom, hogy felgördüljön a függöny,eszembe fog jutni ez a szűk  egy órás mosolyt fakasztó produkció, és eljátszom a gondolattal, hogy az általam kiválasztott előadás vajon hogy készült...Aztán felgördül a függöny, és az igazság egy része elém tárul...csak a végeredmény.Mindegy, hogyan, és miképp, mégis ott ülhetek a nézőtéren, és szenzációs darabokat láthatok, szenzációs művészekkel, jó rendezésben.K. Capek műve talán túlzás, talán nem.Mindenki annyit tart igaznak, amennyit gondol, amennyit tapasztalatai alapján esetleg tud.Nem számít...Egészen addig nem, amíg a függöny felgördülhet, és a nézőtér is tömve van! :)

Köszönöm Forgács Péternek, hogy színpadi átiratával ezt a világot is megmutatta egy kicsit túlságosan igaznak,talán egy kicsit megdöbbentőnek.Talán ez volt az író, és a színpadi szerző célja is - talán nem.Köszönet  a fiataloknak is, akik tolmácsolták mindezt...

Remélem, hogy ez a vizsga valahol, valamikor  előadás is lesz , hogy mások is láthassák.Könnyed szórakozás - vagy talán kacagásba burkolt igazság?Döntse el mindenki maga! :)